Anyuka, tehát nekem innen húzás van 
Lizát eleve úgy ismertem meg, mint gyerekét egyedül nevelő anyukát. Amikor először hallottam tőle a kislányáról, fura volt, mert Liza mindennek kinéz, csak épp anyukának nem. A környezet sem volt túl anyukai, egy művésztársaság éjszakai kocsmatúrájába csöppentem bele, ahol bemutattak neki. Akkor még nem tudtam, hogy életem szerelmével állok szemben, és bár lenyűgözött a nő, eszembe sem jutott potenciális partnerként, hiszen még azon az éjszakán szó esett a lányáról, gondoltam, anyuka, bonyolult apai viszonyokkal, nekem innen húzás. Úgyhogy nem férfi-nő, hanem ember-ember beszélgetett hosszú órákon át azon a varázslatos budai éjjelen.

idegen nevelőapa

Az esküvőmön született egy lányom 
De nem tudtam szabadulni a bűverejétől, beszélgetni akartam vele, mellette lenni, érezni azt a különös fílinget, amit áraszt magából. Felhívtam, elhívtam, este estét követett, én meg már rég tudtam, hogy menthetetlenül beleszerettem, de úgy tettem, mintha csak barátként érdekelne. Frászt. Azért egy nő, aki ha pasi lenne, a legjobb-fej-barátom lenne, bombázó, hát ne számítson rá, hogy mindenféle hátsó szándékok nélkül hívja találkára az ember. Este estét követett, a „barátságunk” pedig egyre szorosabb lett. Már nem is a derekára omló szőke hajzuhataga, smaragdzöld szemei, természetesen-telt ajkai, magas, vékony alakja volt fontos, már nem. A nő érdekelt, mindenestül, a bonyolult lelkivilága, nem kevésbé bonyolult gondolatai – úgy éreztem, ez az az elme, amit kutatni szeretnék életem végéig. Nyolc hónapnyi ostromlás után megkértem a kezét, és bár akkor még nem mondott igent, később megtette. Ám nemcsak egy csodás feleségem, de egy 8 éves kislányom is született az esküvőnk napján.

idegen nevelőapa

Egy idegen férfi nyakában ül a lányom 
Borit, a kicsi lányt akkor már elég jól ismertem. Sok-sok közös élmény kötött össze bennünket, hétvégi programok, ottalvós reggelek, vidám vacsorák. Liza nehezen engedett be életének ebbe a részébe, tudtam róla, hogy az apja akarata ellenére vállalta a kicsit, és hogy évekig azért nem létesített kapcsolatot, mert szerette az apát és nem akarta őt bántani. „Az a kép lebegett a szemem előtt, hogy jön az apja, a kislány meg egy idegen férfi nyakában ülve, kacarászva és boldogan várja őt. Milyen érzése lenne az apjának?”-mondogatta. Persze nyugtatgattam őt, magyarázgattam, hogy emiatt nem dobhatja el magától a boldogságot. Mélyen belül pedig egetverő hülyeségnek tartottam a dilemmáit. Egészen addig, amíg valóban elő nem állt a fura helyzet, jelesül, hogy Bori tényleg a nyakamban ülve várta az apját.

idegen nevelőapa

Mocskos pedofil lettem 
Életem legkínosabb pillanata volt. Ott állunk a kertben, annak a háznak a kertjében, amit ő sosem engedhetne meg magának. A lányával a nyakamban, akit sosem akart, és akivel kevesebb közös reggelije volt, mint nekem. Akit -ez az igazság- jobban ismerek, mint ő, és szorosabb kötelék fűz egymáshoz bennünket. A pasi gyűlölt, tisztán láttam, és meg is értettem. Még aznap kapott egy sms-t Liza, durvát, mocskolódót, engem egy haszonleső, mocsok pedofilnak beállítva. Mindketten kiborultunk, de egyikünket sem ért váratlanul.

idegen nevelőapa

Ezért nehéz más gyerekét nevelni 
Nem, jól tudtam én, hogy ezzel szembe kell majd néznem. Az apa dühével, csalódottságával, gyűlöletével – és bizony a pedofília vádjával is. És ezzel: folyamatosan. Nekem ez a legnehezebb a más-gyereke nevelésében: nem kaphatom fel örömömben úgy, hogy ne figyeljek, hogyan érek hozzá. Nem ültethetem az ölembe óvó belső felhangok nélkül, nem dobálhatom úgy a vízben, hogy ne vigyáznék a félreérthetőségre. Pedig nekem ő csak egy kislány, gyerek, kábé olyan, mint a tanároknak egy-egy kedves tanítványuk. Vagy épp lakótárs, egy harmadik, elképesztően színes egyéniség a mindennapjainkban, aki nélkül már nem bírnék élni. Imádom őt és azt hiszem, ő is engem, ölelném, csókolnám a szeretetben, persze, csak óvatosan teszem. Tudom, hogy idővel valóban a saját gyerekemnek fogom érezni, ha nem érzem már most is annak. (Főleg, mert Liza nem akar több gyereket, és nem hinném, hogy rá tudom venni valaha is). Izgulok a versenyén, éjszakánként felkelek, ha rosszat álmodik, és úgy nyugtatom meg, hogy közben a szívem szakad kis testének reszketése miatt, jobban aggódom, mint az anyja, ha beteg, és egészében: imádom felfedezni kicsiny világa minden részletét, de már ezt a mondatot is javítani akartam, nehogy félreérthető legyen. Szóval: ez sosem múlik el? Az apával szembeni bűntudat, a pedofília vádjának elkerülése, a folyamatos „külső szemmel nézem magunkat és vigyázok” felügyelő gondolatai? Azt hiszem, nem, vagy majd csak akkor, ha Bori a vőlegénye oldalán nevet rám. És ezt nekem senki se mondta – hogy „gyerekes nővel kezdeni” ezt jelenti. Mert nekem nehéz, semmi más miatt, de a gyerek apjának „kifosztás”-érzése, a gyerekkel való kapcsolat óvatossága miatt igenis: nehéz.